Reménysugár

Még mindig utálok korán kelni. Ráadásul jönnek azok a hűvös idők, amiket a fülem sem szeret. Elkezdhetek lassan megint fülvédőzni. (szépen néznék ki még télisapkában :D)
Nade, elkalandoztam.
Bementem a suliba a dékánhoz. Megmondom őszintén féltem kicsit. De...minden rendben lesz. Nem is kell se fizetnem, se kérelmeket írnom, se semmi ilyesmi. Csak hagyjak mindent úgy, ahogy van.
Életemben nem volt még ilyen élményem egyetemről, hogy valamit hagyjak úgy. O.o
Valaki, aki ezt olvassa....nem tud nekem jó gyakorlati helyet? :"D Menedzsment szakos vagyok.
Nade. Érdekes dolog jutott eszembe hazafelé menet.
Leszálltam a buszról és ugye még meg kellett látogatnom a boltot, hogy tudjak főzni. (igen, élettársammal élek és már nincsen itt anyukám, hogy főzzön nekem ilyenkor finomat :/)
Naszóval.
Biztosan vagytok páran itt, asszonyi lelkek. Miért tud lázba hozni minket a vásárlás ennyire? Mármint ez a kuponos akcióvadászos. Tudom hogy egyértelmű, hogy jobb olcsón vásárolni, meg elönt a büszkeség is, hogy igen, ezt én vettem csak ennyiért meg ennyiért. De ezenkívül van még valami, amire nem jöttem rá.
Például ma is voltam két bevásárlóközpontban és a piac csarnokban.
Ezzel kapcsolatban arra jutottam, hogy ez olyan lehet, mint például sokaknak a takarítás. Ha feszült, elkezd takarítani. Énis ilyen vagyok. Lássuk be, hasznos, de miért? :"D